Grasse nem a virágok, hanem a bőr miatt vált a parfüm fővárosává. A 16. században ez a provence-i város a bőrkikészítés központja volt, a bőrgyárak pedig elviselhetetlenül bűzlöttek, ezért a mesterek a bőr beparfümözésével kezdték megszüntetni a szagot.
Grasse dióhéjban
Kezdet: 16. század, bőrkikészítő mesterség Provence-ban
Fordulópont: az illatosított kesztyűk státuszszimbólummá váltak a francia udvarban
Miért éppen ott: a mikroklíma kedvez a jázmin, a rózsa, a tubarózsa és a levendula termesztésének
Betakarítás: kézzel történik, a jázmint napkelte előtt szedik
Ma: továbbra is fontos illatanyaggyártók székhelye
UNESCO: 2018-ban felvették a szellemi kulturális örökség listájára
A bűztől az iparágig
A megoldás éppoly pragmatikus, mint amennyire sorsfordító volt: elkezdték beparfümözni a bőrt. Az illatosított kesztyűk a francia udvarban státuszszimbólummá váltak, a Grasse-i mestereknek pedig hirtelen meg kellett érteniük, hogyan kell az esszenciákkal dolgozni. Amikor később visszaesett a bőr iránti kereslet, a tudás megmaradt, vele együtt pedig a parfümözésre szakosodott mesterek egész generációja is. A melléktevékenységből főfoglalkozás lett.
Miért éppen ott?
A régió mikroklímája volt a másik szerencsés körülmény: enyhe, a széltől védett, és elegendő vízzel rendelkezik. A jázmin, a májusi rózsa, a tubarózsa és a levendula itt szinte bárhol máshol Európánál jobban fejlődik. Aki virágesszenciákat keresett, nem kerülhette el Grasse-t.
A betakarítás régen is, és ma is kézi munka. A jázmint napkelte előtt kell leszedni, mert később veszít az intenzitásából. Egyetlen kilogramm jázminabszolúthoz több százezer virágra van szükség, ami az egyik oka annak, hogy a valódi Grasse-i alapanyagok mindmáig a szakma legdrágábbjai közé tartoznak.
Mi maradt meg mindebből mára?
A nagy termőterületek már régen összezsugorodtak, és számos esszencia ma Egyiptomból, Indiából vagy Bulgáriából érkezik. Ennek ellenére Grasse-ban és környékén továbbra is több fontos illatanyaggyártó székhelye működik, néhány luxusmárka pedig egész mezőket foglal le kizárólag saját céljára.
2018-ban az UNESCO felvette a Grasse-i parfümkészítői tudást a szellemi kulturális örökség listájára, kifejezetten nem a terméket, hanem a tudást: a termesztést, a kivonást és az „orr” képzését.
Gyakran ismételt kérdések
Miért vált Grasse a parfüm fővárosává?
A 16. században a bőrkikészítés központja volt, a kellemetlen szag elfedésére szolgáló bőrparfümözés pedig fokozatosan önálló mesterséggé fejlődött.
Miért számítanak a Grasse-ból származó virágok továbbra is különösen értékesnek?
A mikroklíma lehetővé teszi, hogy a jázmin, a rózsa, a tubarózsa és a levendula itt Európa nagy részénél jobban fejlődjön, a betakarítás pedig továbbra is kizárólag kézzel történik.
Mit nyilvánított az UNESCO 2018-ban védetté?
Nem maga a termék, hanem Grasse parfümkészítői tudása: a virágtermesztés, az esszenciák kivonása és az „orr” képzése.